Röfió nagy levegőt vesz, majd váratlanul tördelni kezdi a kezét, miközben kétségbeesetten Terkára néz.
– Ezt én nem bírom!
Azzal elszalad. Nyunyó csalódottan néz utána.
– A csudába, pedig annyira kedves fiú. Gyáva, mint a nyúl, de kedves.
– Nyugi, Nyunyó! Számolj harmincig!
– Minek?
– Csak számolj!
Nyunyó belekezd, de nemsokára meglepődve látja, hogy Röfió érkezik lóhalálában, és rájuk sem nézve egyenesen benyit az üzletbe. Odabent felkap egy rózsát, és villámgyorsan Uiiilia felé nyújtja.
– Röfiónak hívnak, és azóta tetszel, mióta megláttalak.
– Uiiilia – pirul el a malaclány, miközben csillogó szemekkel átveszi, és szerelmes csámcsogással elropogtatja a rózsaszálat.
Terka oldalba böki a leesett állal bámuló Nyunyót.
– Meddig jutottál?
– Tizenötig...