Terkáék vágyakozó pillantásokat vetve haladnak el a cukrászda mellett, majd befordulnak a sarkon, ahol szó szerint beleütköznek egy malacfiúba, aki azonnal heves bocsánatkérésbe kezd.
– Jaj, elnézést kérek! Az én hibám!
– Oké, nincs semmi probléma. Miért vagy ilyen feldúlt?
– Á, semmi! Csak rájöttem, hogy gyáva vagyok!
– Miért?
– Mert nem merem odaadni ezt a virágot a város legszebb lányának, akibe halálosan szerelmes vagyok.
Nyunyó összeráncolja a homlokát.
– Rózsapofiról beszélsz?
A malacfiú meghökken.
– Kiről?
– Tudod, a malaclány, akinek kerek turcsi orra és hatalmas, lekonyuló füle van.
– Dehogy róla!