Amíg a disznók lelkesen tapsolnak, és az elégedetten bólogató fődisznó felé hajlonganak, Terka megragadja Nyunyó kezét, és az egyik oldalablakhoz fut vele. Nyunyó felsikolt.
– Terka, az első emeleten vagyunk!
– Nyugi! Van egy tervem!
Terka feltépi az ablakot, gyorsan kikémlel rajta, majd elégedetten bólint.
– Ahogy gondoltam!... Gyere, Nyunyó, ugrunk!
Azzal magához öleli rongybabáját, és kiveti magát az ablakon, hogy pár pillanat múlva a fal mellett magasodó szénaboglyában landoljon. Gyorsan feláll, és a kapu felé kezd futni, miközben a fejét csóválja.
– Ide se jövünk többet!