Terkáék egy gyönyörű erdőben sétálnak. Lassan andalognak, majd kis idő múlva egy vadvirágos tisztásra jutnak, aminek szélén egy fakunyhó bújik meg. Terka nagyot sóhajt.
– Milyen jó lehet itt lakni, Nyunyó! Erdő, virágok, madárcsicsergés...
– A röfögöröngyi erdők a legszebbek a világon, ez tuti! Bekopogjunk?
– Naná! Biztos a kismalacé. Tudod, a meséből...
Nyunyó bedörömböl a deszkaajtón, mire odabent azonnal mocorgás támad.
– Eriggyé' innen! Éppen vacsoráho' készülök!
Nyunyó újra megveri az ajtót, ami ez alkalommal rettentő nyikorgás kíséretében kinyílik.
– Mit akartok, hrrrr?