Nyunyó meglepetten hőköl vissza az ajtóból.
– Ez aztán rendetlenség!
Terka kíváncsian bekukucskál, és ő is elámul. A fal mellett terpeszkedő lila kanapé teledobálva ruhákkal, a szoba közepén álló lapos asztalkán nyitott könyvek egymás hegyén-hátán, az asztal mellett gubbasztó fotelek és a padló tele papírgalacsinokkal. Nyunyó tanácstalanul hümmög.
– A kanapé? A könyvek? A ruhák? Ez nem lesz egyszerű, Terka?
Terka kicsit gondolkozik, majd felderül az arca.
– Mit mondtál, Nyunyó, amikor beléptél?
– Hogy micsoda rendetlenség.
– Ez az! A RENDETLENSÉG a mi szavunk.