– Zsiri, te nem sárkány vagy, hanem egy zöld zsiráf!
– Amit sokan összetévesztenek egy sárkánnyal!
– Az igaz... De tüzet fújni, azt tuti nem tudsz!
– Nem hát! De mire arra sor kerülne, már mindenki hanyatt-homlok elmenekül. Legalábbis Porcelina ezt mondta.
– Kinek támadt ez a remek ötlete?
– A babatanács bízta meg ő morcosságát...
– Kicsodát?
– Porcelinát, ki mást,... hogy kicsit lendítse fel a völgy és a Baba-bár forgalmát, mert mióta recefice van, elmaradtak a turisták, és annyi pénz sincs a kasszában, hogy karácsonyra feldíszítsük a főutcát.
– Miféle recefice, Zsiri?
– Tudod! Amikor nincs pénz semmire.
– Aha!... Nem inkább recesszió?
– Lehet, de annak a szónak semmi értelme. A recefice sokkal jobb. Azt egyébként tudtad, hogy...
Ekkor a barlangból váratlanul éles nyikorgás és nehéz léptek dobbanása hallatszott, ami belefojtotta a szót a kis zöld zsiráfba. Ami mellesleg nagy szó, mert Zsiri nagyon szeretett beszélni. Mindig és mindenhol szerette megosztani a véleményét a többiekkel, még akkor is, ha azok könyörögtek neki vagy éppen fenyegették (ki-ki vérmérséklete szerint), hogy ne tegye.