A tompa mormogásba hirtelen éles, elektromos sípolás hasított bele, majd a morgás rémisztő ordítássá erősödött. Szupernyunyót ez persze nem rettentette el, de azért óvatosabban közeledett a barlang szájához.
Sajnos nem elég óvatosan!
Az apró száraz ág roppanását, amire véletlenül rálépett, úgy visszhangozta a sziklaüreg, mint valami puskalövést. A sötétből azonnal rohanó léptek zaja hallatszott, mire Szupernyunyó kénytelen volt védekező állásba ugrani.
– Hogy a csudába lehet legyőzni egy sárkányt? – zakatolt az agyában a kérdés, mert még soha nem volt dolga ilyen szörnyeteggel.
De amikor az előrohanó alakot meglátta, Szupernyunyó megkönnyebbülve eresztette le a kezét, sőt, még egy hangos sóhajt is megengedett magának.
– A frászt hoztad rám, Zsiri!