Szupernyunyó a mutatóujját a szája elé téve intett Zsirinek, hogy menjen hátrább, majd óvatosan a gépsárkány felé indult. Ekkor éles kiáltás harsant, mire mindkettőjüknek majd kiugrott a szíve a helyéről. Zsiri a változatosság kedvéért most is felsikoltott, miközben Szupernyunyó csodálkozva fordult hátra, mert a kiáltás, érdekes módon, a hátuk mögül jött.
– Zsiri, ezt meg honnan a bánatos hintalóból szerezted? Remélem nem vettél ki rá pénzt a közös kasszából, mert ha igen, akkor a zsebpénzedből fogod visszafizeted az utolsó fillérig!
Az ösvény tetején egy marcona, porcelánfejű baba állt csípőre tett kézzel, dühös tekintettel, ami pillanatok alatt megenyhült, amikor a mögötte érkező turisták csodálkozó és elragadtatott kiáltásait meghallotta. Porcelina azonnal visszavedlett idegenvezetővé, és széles mosollyal magyarázni kezdett.
– Íme, kedves vendégeink, a híres babavölgyi sárkány. Vigyázzanak, ne menjenek közelebb! Nemrég nekem kellett kihúznom egy rongybabát a fogai közül, aki óvatlanul túl közeli fényképet akart készíteni. Mondhatom, két varrónőnk egy hétig fércelgette a szerencsétlent, mire, hála a jóságos plüssmackónak, rendben felépült.