Ez a mese önállóan is olvasható, de kapcsolódik a Böhömaci rejtélyes pöttye című meséhez.

Kattints a hanglinkekre, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet

17 oldal, 16 perc, 126 olvasás

Szupernyunyó nagyot fújtatva megállt, és hunyorogva nézett felfelé.
– Ja, ahogy gondoltam! Kábé félúton lehetek.
Azzal meglendítette maga fabrikálta túrabotját, és továbbindult felfelé az ösvényen. Habár Szupernyunyó most is küldetésen volt, ezt úgy igazándiból nem tekintette annak. Egy kis kirándulás mindig jólesik, morfondírozott, miközben a Babavölgyet körülvevő hegyek egyikének, a Sárkányfog-hegynek teteje felé baktatott, ahonnan az utóbbi hetekben furcsa kopácsolás zengte be a völgyet. Azonban amikor a kirándulók hétvégente ellepték a környéket, a zaj mindig megszűnt, és senki sem látott semmi gyanúsat.
– Az a leggyanúsabb, ha valami nem gyanús! – szuszogott Szupernyunyó, miközben kaptatott felfelé, és éppen azon kezdett elmélkedni, hogy mi okozhatta a különös zajokat, amikor megszólalt a mobilja¹.
– Le kéne már cserélnem ezt a csengőhangot!... – gondolta, miközben a füléhez emelte a készüléket, és lihegve beleszólt. – Szia, Porcelina!

¹ Los Del Rio: Macarena