Marciék zümmögő hangot hallanak, mire az ajtó félrecsúszik, és mögötte egy apró termetű, idős plüsscsacsi várja őket. Marci önkéntelenül is felkiált.
– Pont mint a kulcstartón!
– Hogy mondod?
Rongyi bokán rúgja Marcit.
– Elnézést, professzor úr, de a barátom nagyon izgatott. Annyira szeretett volna találkozni Önnel.
– Akkor megnyugodhat, mert találkoztunk. Neve is van a fiatalembernek?
– Bocsánat, Marci vagyok. Nagyon örülök!