Marciék olyan gyorsan kúsznak a szellőzőjáratban, ahogy csak bírnak. A fémalagút dübörögve veri vissza a benne mozgók hangját, így mindannyian hallhatják, hogy a tojásőrök nem adták fel, ők is a szellőzőben araszolnak. Marci végre fényt lát, bizakodóan felkiált.
– Mindjárt kijutunk, srácok!
Igen ám, de a szellőző vége egy fémráccsal van lezárva, odakintről pedig heves vita hangjai szűrődnek be. Marci egy pillanatra megtorpan, de aztán más megoldás nem lévén, a lábával a rács felé fordul, és hatalmas csattanással kirúgja azt.