Az ál Terka eltűnik, és újra a komoly fiú néz rájuk.
– Még egyszer bocsánatot kérek. Nem tudom, mi lelt.
Nyunyó odaugrik hozzá, és vidáman rákacsint.
– Kicsit bohóckodtál, Idő komám! Azt is kell néha.
A fiú megütközve néz rá.
– Én soha sem bohóckodom!
– Pedig most igen!
– Nem is!
Terka gyorsan közbeszól.
– A segítségedre lenne szükségünk. Tudni szeretnénk, hogy a lányok vagy a fiúk az okosabbak.
Az Idő összeráncolja a homlokát.
– Honnan tudod, hogy én tudom?
– Mert te mindent tudsz!