Terkáék megérkeznek az Idő vízalatti barlangjába1, ahol a kikötőként szolgáló famólón egy szőke kislány fekszik egy nyugágyon. Amikor meglátja a látogatókat, izgatottan felugrik.
– Sziasztok!
– Szia! Az Időt keressük!
– Én vagyok az.
Terka és Nyunyó meghökken.
– Ne haragudj, de már találkoztunk az Idővel, így biztosan tudjuk, hogy nem te vagy.
A kislány felnevet, és átváltozik egy komoly, fiatal fiúvá.
– Így már jobb?
– Tényleg te vagy az! Tudod változtatni az alakodat?
– Persze! Miért, ti nem?
– Sajnos nem. Pedig néha jó lenne!
1 Lásd a Terka és Nyunyó - A Bánat-tengereken című mese harmadik ágát
