Marci megnyalja a szája szélét.
– De azért megette, ugye?
– Ki?... Mit?
– Hát a mérnök! A mogyorós csokit!
Mielőtt Pirinyó professzor válaszolhatna, Rongyi fölényesen megrázza a fejét.
– Ez egy buta kérdés volt, Marci! Ugyanis akinek van egy csöpp esze, az tudja, hogy a csoki olvadtan a legfinomabb. És mint tudjuk, a mérnök azért mérnök, mert sok esze van! Tehát tuti, hogy megette. Annyi ésszel csak nem hagyta kárba veszni!
A csacsiföldi egyetem nyugalmazott tanára összezavarodva néz a vendégeire.
– Folytathatom?
Rongyi biccent.
– Öné a szó, professzor. Ugye megette?
– Nem tudom, Rongyi. Ez nem szerepel a feljegyzésekben.
– Én megettem volna!
– Ezt jó tudni. Mindenesetre a mérnök egyből rájött, hogy a rádióhullámoktól olvadt meg a csoki, így kísérletezni kezdett.
– Még egy csokival?... Látja, professzor, megmondtam, hogy az olvadt csoki verhetetlen!
– Nem, Rongyi.
– De, igenis verhetetlen. Biztos még nem evett, ezért mondja.
– Úgy értem, nem csokival kísérletezett, hanem pattogtatni való kukoricával.
– Tényleg? Akkor csak volt köze a popcornnak a mikró feltalálásához! És mi lett a kísérlet eredménye?
– Pattogatott kukoricával teleszemetelt labor.
– Hú, a takarító néni biztos nem volt boldog... De mindegy, a lényeg az, hogy a dolog működött, ugye?
– Működött bizony! Annyira, hogy két év múlva megjelent az első boltokban kapható mikrohullámú sütő.
– Biztos elkapkodták!
– Nem igazán.
– Miért nem?
– Találjátok ki!