Pirinyó professzor felemeli a mutatóujját.
– Itt az ideje, hogy megnézzük, miből van a szivárvány.
Rongyi akkorát bólint, hogy majdnem leesik a feje.
– Jól mondja, professzor! Itt az ideje! Bár szerintem már körülbelül tíz perce itt van, de mindegy. Jobb későn, mint soha.
– Hidd el, Rongyi, az elmúlt tíz perc nélkül nem értenéd a következő pár mondatot, amiben elmagyarázom a szivárvány keletkezését.
– Sajnos hiszek magának, professzor. Szóval, miből van a szivárvány?
– Napfényből és esőcseppekből. Akár hiszitek, akár nem, a szivárvány egy csodálatos mozielőadás, amit a természet produkál. Jártál már moziban, Marci?
– Persze.
– Azt is tudod, hogy működik?
– Hááát... nagyjából. A vetítőgép egy erős fénysugárral rávetíti a filmet egy hatalmas vászonra.
– Nagyon jó! A szivárvány pontosan így keletkezik. A vetítőgép maga a nap, a vászon pedig az eső, pontosabban az esőben lehulló milliónyi esőcsepp. A nap a fényét rávetíti a lehulló esőcseppekre, amit azok, mint sok-sok kis prizma, szétbontanak színekre, és visszatükrözik a szemedbe. Ez a szivárvány.
Rongyi eltátja a száját a csodálkozástól, míg Marci elgondolkozva hümmög egy ideig, mielőtt megszólal.
– Akkor ezért látjuk mindig eső után?
– Pontosan! Persze ezen kívül az is kell, hogy a nap a hátad mögött legyen, és ne álljon magasan, azaz szivárványgyártáshoz a felkelő vagy lemenő nap a tökéletes. Ilyen egyszerű. Elég világos voltam?
Rongyi elfintorodik, majd bólint egyet.
– Mint a nap, professzor! Mint egy esős, zivataros nap!Forrás: rookieparenting.com