Nem kell sokáig várnotok, a patakpartot övező fák levelei hamarosan őrülten zizegni kezdenek, amint három szélkölyök kapaszkodik bele a legfelső ágaikba.
– Miket beszéltek ti ott lent? – kiált oda nektek az egyik mérgesen. – A barátotok alig jut előre, amikor ráfújok. Pedig nem is adok ki mindent magamból.
Hófehérke csodálkozást színlel.
– Ja, akkor te voltál az a pici szellőcske, ami csiklandozta a homlokomat?
Persze Nyunyó sem akar lemaradni.
– Mi is éreztük, olyan kellemes volt. Ebben a melegben nagyon jólesett.
Ezt hallva a szélgyerek úgy megrázza szegény fát dühében, hogy hullani kezdenek a levelei.
– Nem is igaz! Alig haladtatok, mióta elindultatok!