Unikornis barátotok újra száguldani kezd, mint a gondolat, majd hirtelen te is megérzed, hogy lelassul a feltámadt ellenszéltől. Pár perc múlva a szél eláll, és újra teljes sebességgel suhantok, majd megint jön az ellenszél, és a lassulás.
Éppen azon gondolkozol, hogy miért fúj a szél ennyire összevissza, amikor váratlanul észreveszel valamit. Előttetek, a felhők között félig átlátszó alakok suhannak ide-oda. Gyorsan megbököd a kis rongybabádat.
– Oda nézz, Nyunyó! Kik azok ott, a felhők mögött?
Nyunyó a tenyerét a szeme fölé téve kémleli egy ideig az eget, majd felszisszen.
– Aj-aj, szélgyerekek!
– Szélgyerekek? Léteznek olyanok?
– Miért ne léteznének, Terka?
– Igaz! És bántani fognak?
– Dehogy, teljesen ártalmatlanok! Viszont nagyon szeretnek játszani, és minden alkalmat megragadnak, hogy megvicceljék az utazókat.
– Akkor miattuk lassult le Hófehérke?
– Biztosan!