– Látod azt a lila törzsű fát, Nyunyó?
– A hupifát? Aha...
– Úgy nézem, viszonylag könnyen fel tudnék mászni a tetejére – mondod, és nekiindulsz.
Félúton jársz, amikor rájössz, hogy kicsit túlbecsülted famászó képességedet, és úgy döntesz, hogy az elért magasság is elég lesz. Körbenézel az erdős, ligetes tájon, majd kiáltasz egy hatalmasat.
– HÓFEHÉRKE!
Vársz egy kicsit, majd még háromszor megismétled, végül kifulladva lemászol.
– Ez nehezebb volt, Nyunyó, mint vártam – liheged.
– A famászás nem könnyű sport, Terka – mondja kis rongybabád komoly arccal, miközben a hátán heverészik a fa alatt, egy fűszálat rágcsálva.
– Te már csak tudod, Nyunyó, ugye? – csóválod a fejed rosszallóan, a henyélő babádat nézve.
– Ahaaaaaa... – ásít egy akkorát Nyunyó, hogy majd kiesik a saját száján.
– Mi lenne, ha segítenél?