A minimatrónák fáklyákat ragadnak, és elkísérnek titeket egy sötét mellékjáratba, ahol odafentről egy furcsa sziklakürtőből óriási kötelek lógnak lefelé.
– A páternoszterfa gyökerei – bök Morcos a kötelekre, amiket vagy a szél mozgat, vagy maguktól izegnek-mozognak, ezt nem tudod eldönteni.
Ekkor halk sikolyt hallasz, és azt látod, hogy Nyunyó, kis kezeit maga elé tartva hátrálni kezd.
– Mi a baj, Nyunyó? – kérded csodálkozva.
– Hogy mi a baj, Terka? Még kérded?... Szerinted hogyan fogunk ezen feljutni, hm?... Hát és megmondom! Mászva! Hogy aztán jól leszédüljünk a magasból!
A minimatrónák felnevetnek.
– Ki beszélt itt mászásról?
– Nem? Akkor meg hogy? – bizonytalanodik el Nyunyó, és csodálkozva nézi (veled együtt), ahogy a bányászlányok visszahúzódnak. – Ti meg hová hátráltok?
A választ már nem halljátok, mert a kötelek közül kettő kicsapódik, a derekatokra csavarodik, és a sikoltozásotokkal nem törődve szédítő sebességgel a magasba ránt titeket.