A minimatrónák lámpásokat ragadnak, és vidáman csivitelve kikísérnek titeket a házuknak otthont adó barlang egyik távoli, sötétbe burkolózó sarkához. Okostojás nagyon izgatott.
– Úgy örülök, hogy ezt választottátok!
– Miért?
– Mert ti lesztek az elsők, akik kipróbálják!
Nyunyóra pillantasz, és mindketten nyeltek egy nagyot.
– Tudod mit, Okostojás, lehet, hogy mégis jobb lesz a gyökérlift – nyögöd.
– Ne bolondozz, Terka, már itt is vagyunk! Két perc és a felszínen lesztek.
Mit tudsz tenni, kényszeredetten bólintasz.
– Jól van, akkor lássunk neki.
Okostojás odavezet titeket a sziklafalhoz, ahol felülről egy sziklakürtő nyílása ásítozik, alatta pedig egy hatalmas sziklatömbön egy hosszúkás sziklanyelv nyugszik, pont úgy, mintha egy igazi libikóka, vagyis mérleghinta lenne.
– Álljatok az alsó végére, Terka! – mondja a legokosabb minimatróna az izgalomtól remegő hangon.
Szót fogadtok, bár legszívesebben sikoltozva elmenekülnétek. Okostojás ezután odaszalad a sziklafalhoz, és széles vigyorral az arcán felemelt hüvelykujját mutatja felétek, majd megránt egy, a falból kiálló kart. A következő pillanatban felülről körülbelül 20 tonna szikla zúdul a libikóka másik végére, ami a sziklakürtőn keresztül iszonyú sebességgel a külvilág felé lök titeket.