– Nem tudjuk, mert nem láttuk közelről. Egy fekete csuklyás alak volt, aki suttogva beszélt. Alig értettük.
– Mit mondott?
– Azt, hogy őt ugyan nem érdekli a sorsunk, de Aranyszív könyörgött neki, hogy engedjen el minket. Ezért megparancsolta a csőszgörényeknek, hogy húzódjanak vissza egy napra, de ha utána meglátnak minket az Üveghegy alatt, akkor nem lesz kegyelem.
– Erre ti?
– Kérleltük, hogy engedje haza Aranyszívet velünk. De ezen csak nevetett. Azt mondta, Aranyszív nem való közénk, mert ő nagyobb dolgokra hivatott. Ezután még mindenféle butaságokról fecsegett, valami bűvös távirányítóról és a belevaló elemekről, amiből kettőt Aranyszív már megtalált. Az az igazság, hogy a felét sem értettük annak, amit zagyvált. Ezután az alak eltűnt, mi pedig kénytelenek voltunk dolgunk végezetlenül hazajönni.
– Mikor volt ez?
– Három hónapja.