A tehén rosszallóan csóválja a fejét.
– Még hogy kedves...
A virágok hajladoznak, és bólogatnak.
– Igenis kedves. Minden nap, a hadgyakorlat előtt meglátogat minket.
– De üvegbúra alatt tart titeket.
– Mert félt.
– Ugyan mitől?
– Mindentől. Mint egy igazi szülő.
Rongyinak elkerekedik a szeme.
– Várjunk csak, ő az... apukátok?
De a virágok türelme véges, mérgesen felkiáltanak.
– Vegyétek már le azt a nyamvadt búrát!!!!!!