LogiBogi vidáman felrikkant.
– Ez az! Már régen vágytam egy kis vonatozásra!
Azzal a koboldleány csettint egyet, mire az asztal, amin addig állt, minden irányban terjeszkedni kezd. Hegyek, dombok nőnek rajta, fák ugrálnak elő a földből, legvégül pedig fényes sínpárok hálózzák be az egész vidéket. Marci elképedve figyeli az átalakulást, majd a terepasztalon sebesen sikló apró vonatokra mutat.
– Lehet irányítani őket?
– Naná!
LogiBogi megint csettint egyet az ujjával, mire Marciék előtt egy pillanatra elsötétül a világ, majd hamarosan az egyik kis mozdony vezetőfülkéjében találják magukat. LogiBogi kuncogva fészkelődik a székében.
– Na, most már irányíthatod!