Marci és Rongyi megindul kifelé, mire LogiBogi csodálkozva néz rájuk.
– Hová mentek?
– Gondoltuk, kimegyünk a repülőhöz. Biztos a kalyiba mellett áll valahol.
LogiBogi cinkosan felnevet, majd maga elé tartja a kezét, amibe a padlóról felröppen Marci széthajtogatott papírlapja. A koboldlány csettint egyet a másik kezével, mire a lap újra repülővé hajtja magát, és hegyes orrát Marcira emeli. Rongyi elkerekedett szemekkel hátrálni kezd.
– Még csak az kéne! Én ugyan fel nem szállok egy papírrepülőre!
LogiBogi huncut nevetése újra felhangzik, majd csettint még egyet. Marciék előtt egy pillanatra elsötétedik a világ, majd váratlanul a papírrepülőn találják magukat a koboldlánnyal együtt, aki rájuk kacsint.
– Remélem nem vagytok szédülősek!