A Lilaverda maga mögött hagyta a Bababárt, és éppen a Babavárosháza felé robogott, amikor a kocsiban ülők szinte egyszerre kiáltottak fel.
– Gyorsíts, Szupernyunyó!
A szuperbaba meghökkenve nézett az uatasaira, akik fészkelődve csúsztak lefelé az ülésen, mintha valami elől szeretnének elbújni.
– Nektek meg mi bajotok?
– Ott van Porcelina!... Észrevett?.. Ugye nem?
– Sajnálom, srácok, de integet. Szerintem jobb, ha megállok.
A Lilaverda lassan lehúzódott a Babavárosháza elé, ahol Porcelina kényelmesen behajolt a kocsiba. Rezzenéstelen arcáról nem lehetett leolvasni semmit, bár a jármű megszeppent utasait ez az arc leginkább egy olyan oroszlánéra emlékeztette, aki éppen következő vacsoráját választja ki a legelésző gazellák közül.
– Sziasztok! Nocsak, milyen díszes kompániát gyűjtöttél össze, Szupernyunyó!