A királykisasszony hosszan kotorászik az egyik szekrény mélyén, majd előhúz egy ősi kardot. Lihegve odacipeli a kis megmentőihez, majd méltóságteljesen kihúzza magát.
– Kérlek térdeljetek le!... Csak azért, mert olyan bazi nehéz ez a kard, hogy nem tudom feljebb emelni.
Marci és Rongyi letérdel, megilletődve hajtják le a fejüket.
– Ezennel lovaggá ütlek titeket, bátor vitézek! Nevetek legyen ezentúl Marci lovag és Rongyi lovag!