Terkáék egy gyönyörű réten sétálnak. Körülöttük illatozó mezei virágok és térdig érő fű hajladozik az enyhe szélben.
– Ez a Koszos-tisztás, Nyunyó?
– Ez.
– Nem is tűnik koszosnak. Látok ugyan egy-két pillepalackot eldobálva, de az nem vészes.
– Dehogynem! Egy palack is sok egy ilyen szép mezőn!
– Mondjuk ez igaz.
Terka hangja hirtelen elakad, és szélsebesen lekushad a fűbe.
– Vigyázz, Nyunyó! Valami fekete állat lapul az ösvény mellett! Lehet, hogy ránk les!
– Várj itt, Terka! Megnézem!
Azzal Nyunyó elkúszik a fűben, majd kisvártatva felkiált.
– Jöhetsz! Ez nem harap!