Terka és Nyunyó hanyatt fekszenek a puha füvön, és úgy figyelik az eget, ami a tündérlányka egy intésére elsötétedik, és rajta milliónyi csillag jelenik meg. Klincessza mesélni kezd.
– Volt egyszer egy hatalmas tündérharcos, akinek nyila mindig célba talált.
– Hogy hívták?
– Klindorom.
– Aha... Rokon?
– Olyasmi. Szóval, történt egyszer, hogy Klindorom országát szörnyű ellenség támadta meg! Pisz-Kosz király hadserege!... A katonák elözönlötték a réteket, az erdőket, és puszta érintésükkel pusztították, amit értek. Persze Klindorom sem nézte ezt tétlenül, hanem fogta az íját, és csatába indult...
Miközben a tündérke lelkesen mesél, a csillagok cikázni kezdenek az égen, és egy harcos alakját rajzolják ki, aki nyilait lődözve megküzd az ellenséggel. Terkáék elragadtatva felkiáltanak, majd lélegzet-visszafojtva hallgatják a tündérharcos történetét egészen reggelig.