Rongyi gomb szeme ravaszul megcsillan.
– Jól van, de akkor három este a tévé előtt ülhetek.
– Rendben.
– De be is kapcsolod!
– Még jó! Csak csináld már!
– Okés, okés! Ne sürgess! Ehhez koncentrálnom kell.
Marciék lélegzet-visszafojtva figyelik, ahogy Rongyi a papír zsebkendőhöz lépdel, óvatosan körbesétálja, majd finnyásan megfogja az egyik sarkát, és a pad mellett álló kukába hajítja. Utána elégedetten dörzsöli meg a kezét.
– Kész!
Terka és Marci leesett állal néznek.
– Ne már! Csak ki kellett volna dobnunk a kukába?
– Miért, mire számítottatok? Hogy a kis furulyámmal megbűvölöm, hogy itt hagyjon titeket?... Ugyan! A szemetet ki kell dobni a kukába! Ennyi!