Terka Marcira néz.
– Mi lenne, ha sprintelnénk egyet. Az utca végéig.
– Szerinted nem tud követni?
– Majd meglátjuk! Gyere, fussunk!
Terkáék nekiiramodnak, és gyorsan maguk mögött hagyják a papírzsepit. Az utca végén mindketten berohannak egy mellékutcába, és ott zihálnak, miközben egymásra néznek.
– Leráztuk?
– Azt hiszem...
Terka óvatosan kikukucskál a sarok mögül, de nyomban utána csalódottan felmordul.
– A csudába, itt van!