– Eltűntek a nyomok! – kiáltott fel Misó, és olyan hirtelen fékezte le a pókmasina után kutató üvegrakétát, hogy az elszenderedett Borbon lecsúszott a székéről.
Az álmából felriadt mackó egy harcias kiáltással talpra ugrott, miközben villámgyorsan kirántotta, és megsuhogtatta kardját.
– Gyerünk, komák! Esküszöm lekaszabolok mindenkit, ha Porcelina királykisasszonynak bármi...
Eddig jutott Borbon, amikor végre ráeszmélt, hogy hol van. Zavartan körülnézett, majd mintha mi sem történt volna, kimérten Misóhoz fordult.
– Megérkeztünk tán, komám?
– Még nem... Ki az a Porcelina királykisasszony?
– Honnan tudjam?
– Az előbb említetted. Amikor kirántottad a kardodat.
– Nem is!
– Visszajátsszam?
– Öööö... nem szükséges. Biztos Rongyit akartam mondani.
– Hmm... Elég nehéz összetéveszteni a kettőt.
Borbon dühösen toppantott egyet, és az ablak felé fordult.
– Továbbléphetnénk, komám?... Egyáltalán, miért álltunk meg?
– Eltűntek a nyomok. A folyócska innenső oldalán még látszanak, a túlsón már nem.
– Akkor a gazember a folyómederben menekült tovább!
– Erre én is rájöttem. De melyik irányba?
Borbon összeráncolta a homlokát, majd bal kéz felé mutatott.
– Be az erdőbe! Nem hiszem, hogy a nyílt síkság felé haladt volna tovább.