– Régen távozott jó atyátok?
A váratlan kérdés arcul csapásként érte a civakodó királylányokat, akik azonnal elcsendesedtek, és szinte riadtan néztek az elébük toppanó Rongyi lovagra.
– Két éve – rebegte végül Csunyimunyi. – De miért kérded?
– Hiányzik? – folytatta Rongyi, nem törődve a királylány kérdésével.
– Nagyon...
– Gondoltam. Emlékszem, annyi idős voltam, mint a sárkánygyerekek, amikor elvesztettem a szüleimet. Nem is igazán fogtam fel, hogy mi történt, csak azt tudtam, hogy rettenetesen hiányoznak, és ettől szörnyen szenvedtem. Te nem szenvedsz jó atyád hiányától, felség?
Csunyimunyi átölelte a húgát, és úgy nézett Rongyi lovagra.
– Igazad van, nemes, vitéz! Azonnal intézkedem, hogy visszautaztassák a sárkánygyerekeket Sárkányvárra – mondta, majd éles hangon felvisított. – Hiphopp mester!
A lovagok meglepetésére az idős úr azonnal belépett az ajtón, bár ez alkalommal halvány mosolyfélével az arcán, ugyanis az ajtófélfának támaszkodva eltöltött fertályóra alatt végre sikerült beterelnie az aranyszőrű bárányokat az álombéli karámba.
– Ezt hogy csinálta? – suttogta Rongyi, de választ már nem kaphatott, mert a műhely asztalai rázkódni kezdtek
, miközben fülsiketítő zaj töltötte be a helységet. Csunyimunyi a fülére tapasztott kézzel próbálta túlkiabálni az égzengést.
– Érdekes!... Ilyen sűrűn nem szokták követni egymást a rengések.
Misó lovag egy pillanatig villogtatta a szemeit, majd odarohant az ablakhoz, ahol rémülten kiáltott fel.
– Ez nem földrengés!... Ez az üvegrakéta!... Vitézek, valaki elrabolta az üvegrakétánkat!
Forrás: Freepik AI Image Generator
VÉGE
Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!
A robotkiraly.com-on ilyen klassz, egyedi meséket találsz. Folytassuk? Másik mese