– Akkor hiába verekedtük át magunkat a kastélyon? Hiába küzdöttünk meg a csokimikulásokkal és a szaloncukor-emberrel? Ezek egyikére sem volt szükség?
– Miért mondod ezt, Marci? Nem volt jó móka?
Kicsit elgondolkozol, majd elvigyorodsz.
– De! Szuper kaland volt!
– Arról nem is beszélve, hogy megmutattad, hogy mennyire szereted a nővéredet.
– Micsoda?... Nem is!... Alig bírom elviselni! Nyafogós, hisztis, tudálékos, szóval kibírhatatlan!... Ráadásul lány!
– Na látod, mondom én, hogy szereted!
Rongyi, aki eddig is összehúzott szemekkel méregette a Mikulást, most egészen odaáll elé. Az öreg fehér szakállú csodálkozva néz rá.
– Valami baj van, kis alvóka barátom?
– Igen!... Hogy lehet az, hogy az a pimasz fehér szakállú manó, aki végigrángatott minket a fél kastélyon, nagyon hasonlít rád? Talán egy rokonod?
A teremben mindenki elneveti magát, még te is. A Mikulás elmosolyodik, és megsimogatja Rongyi fejét.
– Mit mondhatnék erre, kiskomám? Boldog karácsonyt! Ho-ho-hó...

VÉGE

Ne felejtsd, minden megosztás számít! Gyerünk, oszd meg ezt a mesét, és a hálánk nem marad el!

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

A robotkiraly.com-on ilyen klassz, egyedi meséket találsz. Folytassuk? Másik mese