– Nagyon megütöttem a fejem, még vérzett is.
– Jaj, az nem jó!
– Ááá, annyira azért nem volt vészes, hamar elmúlt. Nagypapánk, Papó még azt is mondta, hogy nem is igazi gyerek az, aki nem szed össze legalább egy sebet nyaranta.
A Mikulás arca felderül.
– Hú, emlékszem Papóra, bár akkor még máshogy hívták. Vásott egy kölök volt, az már biztos!
– Tényleg? Ezzel még nem dicsekedett! Na mindegy, a lényeg, hogy elmeséltem a balesetemet Lizának, a szomszéd kislánynak, aki erre kárörvendően azt mondta a nővéremnek, hogy az idén már ne is várjon ajándékot a Mikulástól, mert biztosan felkerült a rossz gyerekek listájára. Azok pedig tuti nem kapnak ajándékot. Terka ettől nagyon kiborult, hiába vigasztalta Anya és Apa. Hiába mondták neki, hogy van még idő, jóvá lehet azt tenni.
– Ez igaz, a legtöbb dolgot jóvá lehet tenni...
– Azóta sajnos rájöttem, hogy ha én nem akarom ellopni Boribont, akkor Terka sem lök meg, és nem esek neki az ajtónak... szóval érted! Ezért vagyok itt.
A Mikulás elgondolkozva dobol egy kis ideig az asztalán.
– Marci, van egy jó és egy rossz hírem. Melyiket akarod hallani először?