Terka kíváncsian figyeli az öccse hangját, és úgy dönt, hogy egy picit segít neki. A győzelembe úgysem fog beleszólni.
Öcsi-nyaggatás, ahogy hivatalosan nevezik, odasétál a zsűri elé. Magabiztosan belekezd.
– Terka, kérlek! Csak egy kicsit! Mindjárt visszaadom. Lécci, lécci...
Terka elfelejtkezik magáról, és elneveti magát. A másik két zsűritag meghökkenve néz rá, majd kis idő múlva egyszerre emelik a táblájukat. Terka olyan jól szórakozik, hogy elfeledkezik segíteni az öccsének. De úgy látszik, nem is kell.