Az igazgató egy nagy medence átlátszó falához vezeti Terkát és Nyunyót.
A vízben egy hatalmas hang úszkál, egy igen ritka bálnadal. Nagyon mély, elnyújtott dallamok követik benne egymást, amiket csak néha szakít meg néhány rövid, kattogó rész.
Terkáék tátott szájjal hallgatják, szinte levegőt is elfelejtenek venni. Az igazgató közben halkan magyaráz, alacsony frekvenciákról, meg valamilyen Hertzről beszél, de Terkáék szinte észre sem veszik. Csak a bálnadal az, ami igazán eljut hozzájuk.