– Nézd, Nyunyó! Annyira meg van ijedve, hogy nem jut eszébe elfordítani a fejét. Pedig akkor ki tudná húzni.
– Igazad lehet, Terka!
– Tudod mit? Megfogom a buksiját, és elfordítom én.
– Ugye csak viccelsz?
– Nem én!
Azzal Terka lassan közelebb megy az oroszlánordításhoz, és kezét óvatosan a fejére teszi. A szerencsétlen hang talán megérzi, hogy segíteni akarnak neki, mert nem mozdul. Terka apránként elfordítja az ordítás fejét, mire az kirántja a kerítésből, és visszaslisszol a ketrecébe.