A papírkirályfi tapsol kettőt, mire a tópartról mind köréje gyűlnek a papírbékák. A királyfi zavartan elpirul.
– Tudjátok, amíg béka voltam, szereztem pár új barátot.
Nyunyó odasúg Terkának.
– Na de ennyit?!
A királyfi köhint egyet, felemeli a kezét, és elkezd vezényelni a hatalmas békazenekarnak. A papírvarangyok mélyen, öblösen kuruttyolnak, míg a kis levelibékák úgy szólnak mint egy-egy kis síp. Terkáék kényelmesen elhelyezkednek egy papírsziklán, és vidáman hallgatják a csodálatos koncertet reggelig.