A békácska színpadiasan meghajol Terkáék előtt.
– Színes papírlapok kísérjék bársonyos lépteiteket, nemes hölgyek! Nagyon hálás vagyok, amiért megtörtétek az engem sújtó átok egyik felét.
– Van másik fele is? És az hogy szól?
– Emígyen: Rút békaszájam illesse nemes hölgy ajaka, s onnan kezdődik életem új tavasza.
Nyunyó összezavarodva súg oda Terkának.
– Te érted, hogy mit karattyol... izé... kuruttyol ez a csöpp kétéltű?
– Valakinek meg kell puszilnia a randa kis száját, hogy elmúljon az átok.
– Hű, ez kemény... És megteszed?