Terka belenyúl a papírtóba, és kihalászik belőle egy papírhullámot, amit szépen kisimít. Nyunyó kíváncsian nézi a kapott papírlapot.
– Terka, nehéz repülőt hajtogatni?
– Á, dehogy! A lapot hosszában félbehajtjuk, és erről ezt a fület lefordítjuk...
– Sokáig tart még?
– Ne türelmetlenkedj, Nyunyó! Még felhajtom a szárnyak szélét,... így,... és készen vagyok.
Terka felemeli a papírrepülőt, és finoman elhajítja, mire az méltóságteljesen tesz egy kört, lassan megnő, majd zörögve előttük landol. Terkáék beszállnak, és már suhannak is a lakatlan sziget felé.