Feketeszív gonosz mosollyal az arcán csukta be a könyvecskét.
– Úgy látszik, engem mégsem sikerült elintézned, komám! Mindenesetre köszönöm, hogy olyan jól eldugtad a naplód, hogy még Rombolusz sem találta meg, pedig égen-földön kerestette.
Ezután elégedetten becsúsztatta a zsebébe az értékes zsákmányt, és vidáman vigyorogva elindult a szokásos napi bűbájos megbeszélésre. Jókedvének több oka is volt. Az első, hogy végre-valahára talált valami nyomot, amin el lehet indulni. A második, hogy a korlátlan hatalom birtokában az igaz szerelem elixírjének elkészítése is gyerekjáték lesz. Hosszú hónapok óta Feketeszív először érezte úgy, hogy van remény, Aia végül mégis az övé lesz! Így tehát fütyörészve benyitott a bűbájos gyűlés helyszínére, ahol Rombolusz király egyből odakiáltott neki.
– Na végre, Feketeszív! Hallottad a hírt?
– Milyen hírt, felség?
– Azt, miszerint az a tündérkirálynő... mi is volt a neve?
– Aia?
– Az, igen! Szóval a tündérkirálynő nőül megy valami tündér közemberhez. Meg tudod ezt érteni? Egy egész birodalmat raktam volna a lábai elé, az nem volt neki elég, erre odaadja magát valami közembernek. Gyalázat!
– Az, felség.
– Mindig mondtam, barátom, hogy a nőkön kiigazodni képtelenség. Na, mindegy, a Felhőfalvi király udvarában élő kémünk érdekes jelentést küldött. Olvastad már?