Kérdezhetitek, mi a csudát tanítottak ebben az iskolában?
Hát... pontosan azt! Csodát, varázslást, mágiát! Oly sok híres varázsló és boszorkány került ki az iskola falai közül, hogy a végzős osztály növendékeit szó szerint szétkapkodták a messzi országok uralkodói, vezetői, hogy udvari bűbájosként alkalmazzák őket.
Nem volt ez másképpen történetünk idején sem, hisz már a vizsgák előtt minden végzős diák kapott ajánlatot, bár messze nem annyit, mint az osztály fenegyereke, Feketeszív.
Most biztos azt gondoljátok, hogy ez a varázslótanonc nemes viselkedésével, bölcsességével, és szorgalmával vívta ki ezt a megkülönböztetett figyelmet, de tévedtek. Talán soha nem volt az iskolának ilyen nagyhangú, goromba és beképzelt növendéke, mint Feketeszív, viszont meg kell hagyni, hogy a varázslás a kisujjában volt. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az elméleti jegyei nem voltak éppen lenyűgözőek, mert tanulni azt nem igazán szeretett, de ha gyakorlatra került a sor, Feketeszív legyőzhetetlen volt.
Legalábbis a vizsga napjáig mindenki ezt hitte.