Terka körbenéz, és a szeme megakad az egyik polcon ücsörgő kis plüsskutyán. Közelebb megy hozzá.
– Szia, kiskutya! Hogy hívnak?
– Foltosnak. Vau!
– Én Terka vagyok, ő Nyunyó. Tudnál nekünk segíteni?
– Miről lenne szó? Vau!
– Nem láttál erre sétálni egy robotot?
– Dehogynem! Arrafelé tartott, és befordult a sarkon. Vau!... De valamiért már nagyon lassan haladt.
– Hmm... biztos kezdett lemerülni az elem benne.
– Lehet... Szerencsére az enyém még teljesen fel van töltve. Vau! Vau! Vau!