Terka végtelen üresség közepén gubbaszt, miközben halkan sírdogál. Váratlanul léptek zaja hallik, majd valaki megérinti a vállát.
– Mi a baj, kisasszony?
Terka könnyes szemmel néz fel az érkezőre, majd kifakad.
– Te már biztosan tudod, hiszen azért vagy itt!... Hogy elfelejtsem!
– Ugyan, no! Segíteni jöttem. Keressük meg együtt Nyunyót!
Terka feltápászkodik.
– Biztos?... Nem akarsz becsapni? Hogy aztán reggelre már azt se tudjam, ki volt az a Nyunyó?
– Tudod, hogy nem csinálnék olyat. A fájdalmat feledtetem, nem a rongybabádat.