Terka nem finomkodik, hanem alaposan feltúrja a dobozt. Már éppen feladná a reményt, amikor valami kéken megcsillan az egyik sarokban. Terka izgatottan odébb lök egy sárga egyujjas kesztyűt, és boldogan felsóhajt.
– Végre!
A kesztyű alól Nyunyó félős arca bukkan elő.
– Terka! Hála a csíkos plüssmackónak! Végre megtaláltál!
– Mit keresel itt, Nyunyó?
– Meg akartalak viccelni, és elbújtam a padban. Kicsit elszunyókálhattam, mert amikor felébredtem, teljesen egyedül voltam... Annyira féltem!... Még szerencse, hogy a takarító néni megtalált, és idehozott.