Mielőtt Terka figyelmeztethetné Nyunyót, az ajtó felől dühös kiáltás harsan.
– Cukimuki! Te meg mit csinálsz?
Nyunyó kíváncsian fordul a hang gazdája, egy csinos manóleányka felé.
– Cukimuki? Engem nem úgy hívnak.
– De a mögötted ágaskodó pernahajdert igen.
Nyunyó megfordul, és kikerekedett szemekkel bámul a föléje tornyosuló szaloncukoremberre, majd egy halk sikkantással elájul. Terka ijedten rohan oda hozzá.
– Nyunyó!
A szaloncukorlény, azaz Cukimuki bűnbánóan dörzsölgeti a kezeit.
– Nem akartam megijeszteni, csak játszottam egy kicsit.