Rongyi nagyot sóhajt.
– Mi volt vacsorára, Marci?
– Szalámi, sonka és vajas kenyér.
– Jól hangzik! Zsenge retekkel, mmm…. Apropó, mióta utálod a retket?
– Hogyhogy mióta? Sose szerettem.
– Dehogynem! Amikor kisebb voltál, úgy etted, mint kacsa a nokedlit.
– Kétlem, hogy a kacsa szereti a nokedlit, Rongyi.
– Ugyan, a nokedlit mindenki szereti!... Egyébként mi lenne, ha körbenéznénk, hátha mégis találunk valahol zöldséget ebben az édességpusztaságban?