Marci álmodozva felnéz.
– Egy szép piros paradicsomot. Finoman megsózva.
Rongyi fájdalmasan felnyög.
– Ne is mondd, Marci! Nem tudom miért, de én is annyira megkívántam.
– Talán azért, mert akármerre nézünk, édeset látunk.
– Elképzelhető, de szerintem a két táblányi csoki is ludas lehet benne, amit az imént megettünk.
– Ja-ja! Pedig azt hittem, hogy az édességet nem lehet megunni.
– Dehogynem, Marci! Dehogynem!... Gyere, keressünk zöldséget!