Szerencsére a kar nem tőből tört le, hanem egy pici még maradt belőle. Terka fogja Nyunyó hátizsákját, és az egyik pántját ráakasztja a csonkra, majd lassan húzni kezdi lefelé. Húzza, húzza, majd nyögve feladja.
– Nem mozdul! Na, most már kezdhetsz pánikolni, Nyunyó.
De a kis rongybaba már nem kiabál, inkább ő is megfogja a hátizsákot.
– Húzzuk együtt, Terka, hátha úgy sikerül!
– Jó, de óvatosan!
Lassan húzni kezdik, mire a kar csonkja enged, és lefordul. A csokiajtó kinyilik, Terkáék végre szabadok!