Rongyi belenyal a fagyiba, és lehunyt szemmel felsóhajt.
– Ez csuda finom!
A többiek éppen követnék a példáját, amikor a fagyiember egy pukkanással eltűnik, helyette egy remegő kisfiú kapaszkodik a fagyispultba, és bocsánatkérően néz rájuk.
– Csak így szabadulhattam! De ha kijuttok a labirintusból, az is jó!
Azzal elrohan. Terkáék csodálkozva néznek utána.
– Ez meg mi volt?
– Srácok, én már sejtem!
Mindenki Rongyi felé fordul, akinek először a lába, a teste, majd legvégül a feje is fagyigombóccá változik.
– Átadta nekem az átkot!